Az itt bemutatott külső szűrő egy, az akvárium mellett álló üvegkád, amelyet elválasztó üveglapokkal három kamrára osztunk. Nálam a szűrő az akvárium mellett van, de természetesen a medence mögé is építhető, ha úgy kevésbé zavarja az összképet. A bal oldali kép felülről mutatja a három kamrát tartalmazó üvegkádat. A bal oldali 1. számú kamra teljesen üres, ide érkezik meg az akváriumból kiszívott, megtisztítandó víz. A 2. kamra tartalmazza a különböző szűrőanyagokat. Ezen keresztül áramlik a víz a 3. kamrába, ahol egy szivattyú visszanyomja azt az akváriumba. Most egy ábrán keresztül nézzük meg, hogyan is épül fel és pontosan mit is tartalmaz a szűrő.
A rajzon jól látható, hogy a három kamrát elválasztó üvegfalak nem egyformán vannak felragasztva a kád belsejében. Az 1. és 2. kamra között lévő üvegfal a kád aljáig ér, tehát a víz az elválasztó fal felett bukik át, de a 2. és 3. kamra között lévő üveglap úgy lett felragasztva, hogy a kád alja és az üveg alja között 6-8 cm-es rés tátong, itt jut át a víz a 3. kamrába. A bal oldali 1. kamrába a megtisztítandó víz két vastagabb, kb. 2 cm átmérőjű, U alakba hajlított, villanyszereléshez használt műanyag csövön keresztül érkezik. A víz átbukva az elválasztó falon jut a szűrőanyagokhoz. Ez az elválasztó fal legalább 3 cm-el a víz színe alatt ér véget. A szűrőanyagok felülről lefelé haladva: tőzeg (ez igény szerint elhagyható), műanyag rost, kerámia és perlonvatta. A 2. és 3. kamrát összekötő résen szúnyogháló van, így a perlonvatta nem jut át rajta. A 3. kamrában lévő szivattyút lassú álláson használom, talán 200 liter/óra lehet az átforgatott víz mennyisége. A megtisztított víz egy vékonyabb, 1 cm átmérőjű, szintén villanyszereléshez használt csövön folyik vissza a medencébe. Az első két kamrában a vastagabb szívó csövek miatt a vízszint ugyanaz lesz, mint az akváriumban. A 3. kamra vízszintje 10-20 cm-el alacsonyabb az előző kettőnél. Ennek a vízszint különbségnek a hidrosztatikai nyomása préseli át a szűrőközegen a vizet. 
A szívó csövek elég vastagok, így a végüket a cső saját anyagából készített toldalékkal láttam el. A toldalék végére 2-3 mm széles és 3 cm hosszú réseket vágtam, az alja pedig az akvárium aljazatáig ér. Igy a nagyobb halak nem tudnak átúszni a szűrőbe, de az ivadékokkal vigyázni kell! Mivel az egész szűrő üvegből van, így figyelemmel kísérhető a szennyeződése. Ha a 3. kamra vízszintje már annyira lecsökken, hogy majdnem eléri a motort, akkor a szűrőanyagot tisztítani kell. Ekkor a 2. és 3. kamra között a vízszint különbség már 25 cm és a perlonvatta igen sötét színű (friss feltöltésnél, tiszta szűrőanyagokkal ez a különbség csak 3 cm). Ezt a szűrőt én egy 90 cm hosszú 150 literes akvárium tisztítására használom. Maga a szűrő üvegkádja 12 cm széles. Az alsó képen jól kivehető, hogy a visszafolyó cső az akvárium átellenes sarkában, a hátsó üvegfal előtt, csak kicsivel a víz felszíne alatt végződik. Ez a megoldás elősegíti a víz erőteljesebb áramlását, így kevésbé alakulnak ki az áramlástól elzárt területek, a visszafolyás pedig fodrozza a vízfelületet, ezzel levegőzteti a medencét. A cső feljebb vagy lejjebb tételével nagyon jól szabályozható a hullámzás, ezzel biztosítva, hogy elég oxigén kerüljön a vízbe, de a széndioxidot se hajtsa ki belőle. 
Ez a cikk eredetileg Paller Endre kitűnő, EDAK című (édesvízi akvárium) oldalán volt olvasható, sőt a rajzot is ő készítette. Sajnos az oldal már megszűnt, de a cikket az Internet Archívumból megmentettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése